Pár nappal az iskola befejezése után; június 21-én két nagy busz várt minket, hogy rekord létszámú csapatunkat Balatonfenyvesre szállítsa. Az iskola előtere csak úgy pezsgett a sok nyüzsgő gyerektől, érdeklődő szülőktől.
Leutazásunk zökkenőmentes volt, így hamar a fenyvesi üdülő udvarán találtuk magunkat. A soha nem látott méretű csapatot a tanárok ügyesen elosztották a szobákba, melyeket rögtön el is foglaltunk. Kezdődhetett a bandázás!
A meglepően finom ebéd elfogyasztása után strandoltunk, majd megalakultak a csapatok. Máris megkezdődött a versengés: kinek sikerül találóbb nevet, kreatívabb címert, illetve viccesebb bemutatkozást kitalálni. A miénknek vicces neve volt: Ultramini Avokádók. Csapatvezetőnk, Attramini Dani nagyon jó fej volt; meghallgatott minket, türelmesen, de határozottan irányította kis csoportunkat. Ez egyébként a többi ifiről is elmondható volt. A játékokban ők is részt vettek, szűnni nem akaró biztatással segítettek minket, vagy éppen együtt bolondoztak velünk.
A tanárok: a két Zsuzsa néni, Gabi néni, Ancsa néni és Tamás bácsi gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzunk. Egy napra még Áron bácsi is meglátogatott bennünket.
Szerencsére csodás időt fogtunk ki, így minden nap strandoltunk a Balatonban. Persze délelőtt a hagyományok szerint mindig edzettünk, de ezek olyan szórakoztatóak voltak, hogy nem is edzésnek, hanem élvezetes játéknak éreztük. Tamás bácsival baseballoztunk, Sebivel ugróköteleztünk, Ancsa nénivel és Atával röplabdáztunk, Gabi néni vízi tornát tartott, Zsuzsa nénivel pingpongoztunk, Laurával labdás játékokat játszhattunk, Zsuzsi nénivel pedig tollaslabdáztunk és karikáztunk. Az utolsó napon csapatversenyek voltak, ahol mi negyedikek lettünk, de pl. a címerfestésben, a játékos sportversenyben és a Ki Mit Tud-ban a 2. helyen végeztünk. A lényeg azonban nem is az eredmény, hanem, hogy együtt voltunk, sokat játszottunk és jól éreztük magunkat!
Tamás bácsi idén is különleges kérdéseket állított össze a Kahoot-ban, Ancsa néni körül egy gombostűt nem lehetett leejteni a pólófestésnél, annyian voltak! Ahogy népszerű volt Gabi néni álomfogója is. Imádtuk a két Zsuzsa néni kedvességét, és hogy bármikor bizalommal fordulhattunk hozzájuk. Áron bácsi igazán jó fej volt, amikor lejött. Ata, Sebi, Zavaga és Laura mindig támogattak minket, bármiről is volt szó. Pár napra jött egy vendég tanár is; Klári néni, aki a Pickleball-ozás rejtelmeibe avatott bennünket.
A legemlékezetesebb program mégis a kakasviadal volt. A korábbi sumo felszerelést tollas madárjelmezzé alakítva izgalmas és mókás jeleneteket élhettünk át. Sajnos a nagy hőség miatt elmaradt a hagyományos tábortűz, de az utolsó esti vihar gondoskodott az izgalmakról.
A Ki Mit tud vetélkedőben idén csapatos előadásokat tartottunk. Sebiék (az „Ötlet nélküliek”) győzelemre segítették az EB-n a magyar csapatot, amiben a harmadikos lányok drukkolása kulcsszerepet játszott. Mikuék, akik a Narnia ámokfutói nevet választották; gúlát építettek, amit a szél majdnem elfújt, de szerencsére egy okos megoldással kicselezték az időjárást. Ádám csapata, a „Törpatlonisták” - nevükhöz híven felköszöntötték Zsuzsi nénit, mint Törpillát. Fedéék, a McGang, Stand Up-oltak, mi pedig megtréfáltuk a közönséget laza avokádónkkal. A legjobb mégis Rózsáék ( - az FBI - ) produkciója volt, amikor a nagyok és a legkisebbek együtt táncoltak. Olyan magával ragadó volt műsoruk, hogy mindenki együtt tapsolt és csápolt velük!
Mondjuk, a tanárok se okoztak csalódást… Mivel egész héten ismételgették, hogy igyunk sok vizet; versikéjük is erről szólt, de az óvatlanok a végén kaptak egy kis kóstolót is… - a nyakukba!
Az eredményhirdetés után megtömtük a pocakunkat palacsintával, jégkrémmel és játszhattunk az ajándék játékokkal. Még rengeteget tudnék mesélni a hangulatos programokról, a ruhás fürdésről, a tréfás vetélkedőről, ahol vízibombával dobáltuk meg az ifiket, a vízi kötélhúzásról, a véget nem érő esti beszélgetésekről… - de a legjobb mégis az lenne, ha jövőre Ti is eljönnétek és ismét átélhetnénk együtt ezt a remek tábort!
Comments