Sokunk nagy örömére idén nyáron is mehettünk Áron bácsi vízi táborába.
A túra első napja, aug. 13., péntek - két csoportot alkotva elhagytuk Budapestet. Az első társaság néhány főből és Áron bácsiból állt, ők kocsival és utánfutóval indultak, amin a dolgaink nagy része, valamint a kenuk foglaltak helyet. A többiek busszal utaztak, szerencsésen meg is érkeztek a Tisza-tóhoz. Ám akik kocsival mentek, pórul jártak: az utánfutó kereke lejött, mentést kellett kérni. Így a 9 napos túra nagy részén nem volt eszközünk, amivel tudtuk volna vinni a fölösleges kenukat, ezért mindig az összes kenu a vízen volt.
A következő nap nem történt sok minden, csak annyi, hogy az egyik hajót sikeresen beborították a vízbe a benne ülők. A harmadik nap is folytatódtak a szerencsétlenkedések: amikor át akartunk kelni a gáton, hogy átmenjünk a Tiszára a Tisza-tóról, az ottani emberek kijelentették, hogy benőtt egy fa a gátba, és ezért körbe kell vinni az összes hajót. Mi nem örültünk annyira, hisz 1 km-en keresztül kellett cipelni a több mint 30 kilós hajókat hegyen-völgyön keresztül.
Végre vízen folytathattuk utunkat, amikor észrevettük, hogy az ivóvízkészletünk megcsappant. Szerencsére 20 km evezés után Kőtelekre értünk, és ott annyit ihattunk, amennyit akartunk. Szembenéztünk az időjárás minden arcával: jutott bőven a kánikulából, a zivatar is elkapott minket, és éjszakánként rettentő hideg volt. Mindez nem vette el a kedvünket, hogy jól érezzük magunkat.
Reggeli után napi 20-30 km-t eveztünk általában. Amikor megérkeztünk, felvertük a sátrunkat, és Áron bácsi csinált nekünk valami ínycsiklandó ételt. Az utolsó előtti napon mindenki beleadta maradék erejét a 40 km-es túrába. Szerencsére zökkenőmentesen eveztünk, ezért estére oda is értünk Csongrádra. Táborzárásként „Bang”-eztünk és különböző kártyajátékokat játszottunk. Másnap összepakoltunk és hazabuszoztunk az iskola elé, ahol mindenkit vártak a családtagjaik.
Összegezve nagyon jó kis túra volt, sok élménnyel gazdagodott mindenki, szép tájakat láttunk, rengeteget bolondoztunk. A nehézségek ellenére jövőre is szívesen evezünk a többiekkel a Tiszán.
